Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

színészi test a színjáték elemei. Jászai Mari arcképéről nemcsak azt olvassuk le, milyen volt Jászai harmincéves korában, hanem azt is, hogy milyen volt Elektra arca, amikor Jászai játszotta. Ódry Árpád arca nemcsak Ódryé, hanem Hamleté, III. Richárdé és Prosperóé is. Mindebből következik, hogy a színészek képeit nem szabad ugy megítélnünk, mint egy arcképcsarnok egyedi emlékeit, hanem a színpadi alkotás egyik legfontosabb elemét kell látnunk bennük. Egy Író arcának lényegében semmi köze Írói alkotásához, a színész arca azonban azonosul a szereppel, amelyet játszik. Á 8ZÍnészábrázolások között meg szoktunk különböztetni egyszerű portrékat és szerepképet. Természetesen a kettő közül a szerepábrázolás a fontosabb a színháztörtónész számára. Az első ilyen magyarországi szerepábrázolás Esterházy Pál hercegé Judith szerepében, A fiatal herceg - naplója tanúsága szerint - gyakran lépett fel iskolai színjátékokban. Ezt az olajfestméhyü kópét Praknó várában őrzik as Esterházyak családi múzeumában. A már több Ízben emiitett Erdődlscher Thea ter állma nach, tiz német színész sziluettképét közli, akik az Erdődy-opera tagjai voltak. Ugyanott Hubert Kumpfnak, a társulat igazgatójának rézmetszetéé képével is találkozunk. Ezek volnának tehát az első hivatásos színészek Magyarországon, akiknek arcát ismerjük. Időrendben ezután a magyar színházi zsebkönyvek szinészábrázolásai következnek a harmincas években. /A magyarországi német almanachok nem közöltek arcképeket./ Ezek az ábrázoláeok azonban 1848-ban megszűnnek. Többet felsoroltunk közülük a "Színházi almanachok" cimü fejezetben. Jelentősebbek ások a színészi ábrázolások, amelyeket ugyanezen évtizedekben a különböző képeslapok közöltek. A