Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

lenetét acólmetszetben közölte a Der Ungar cimü pesti német lapban. Jakobel Károly rajza nyomón Röhn Alajos kőnyomatáról ismerjük Lendvay Márton és Fóncsy Ilka egyik jelenetét a Rómeó és Julié

ban. A Nemzeti Színház operai előadásainak néhány színpadképét az ötvenes-hatvanas évekből a Vasárnapi Újság közölte fametszetben. Ilyenek: Két jelenet a Bánk bán cimü operából, kettő a Hunyady Lószló és három az Afrikai nő cimü operából. Ezek teljes színpadon mutatják az összes szereplőket s Így a diszletmegoldások is tanulmányozhatók rajtuk. A XIX. század második felében a metszetek és kőnyomatok divatjának fokozatosan véget vet a fotográfia. A fotográfia daguerro«typia néven már a negyvenes években ismert volt Magyarországon, de hosszú évtizedeknek kellett eltelniük, mig a fotografikus

an megrögzített képet nyomdai uton sokszorosítani is tudták. A fotográfia nyomán készült nyomatok lassan meghódítják a képes lapokat. Ezek a mult század utolsó harmadában készült fényképes nyomatok azonban a szinháztörténész előtt nem azonos értékűek a mai színpadi fotográfiákkal. Akkor ugyanis még nem tudtak előadás közben a nézőtérről pillanatképet készíteni, A fényképfelvételhez nappali világítás, vagy különleges fényforrás és huzamosabb idő kellett. A jeleneteket tehát a színpadon az előadáson kívül, esetleg műteremben állították be, s Így drámai hitelük vajmi kevés. Nem meghatározott drámai helyzetet örökítenek meg,hanem műteremben beállított csoportot. Az utóbbi évtizedekben már előadás közben fotográfáinak, de még ma is előfordul,hogy a főpróba szünetében vesznek le egy olyan mesterségesen beállított helyzetet, amilyen az előadás folyamán nem is fordul elő. Véglegesen megoldottnak látszik az előadás rögzítése a film segítségével. Azonban sajnos ez az eljárás igen drága«, - 20 -