Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

lőhelykónt a szerző a Kisfaludy Társaság ereklyetárát jelölte meg.Azóta a Kisfaludy Társaság ereklyetárát beolvasztották a MTA kózlrattórába. Itt azonban a kópék nyomára nem találtunk. Lehet, hogy csak lappanganak, de lehet, hogy végleg elvesztek. A XIX. század első harmadából való az az egyébként gyenge kivitelű olajfestmény, amely Megyeri Károlyt egy páros jelenetben ábrázolja. Jelentős elsősorban azért, mert Megyerinek eddig csak Kohlmann metszetében készült egyetlen portréját ismertük, másrészt, mert egy egykorú színpadi jelenetet rögzít meg. A kép a Színháztörténeti Osztály tulajdona. A harmincas évektől kezdve a rézmetszetek mellett uj sokszorosítási eljárás kezdett meghonosodni, a kőnyomat vagy litográfia. Előnye nemcsak az volt, hogy gyorsabban ós olcsóbb eljárással készült, mint a rézmetszet, hanem as is, hogy a művész közvetlenül a kőre rajzolhatta az ábrázolást, mig a réametszetben a rézre átvitt rajz mindig némi módosuláson ment át. Ettől kezdve rézmetszetek és kőrajzok vegyesen szerepelnek a folyóiratok képmellékletein s ezek között több színpadi jelenetkép is fennmaradt, A mult század második felében a fametszet kezd meghonosodni. Durva rajzot ad ugyan, de gyorsan készül és olcsóbb. Több hetilapunk, elsősorban a Vasárnapi Újság, színházi képeit is hosszú ideig fametszetben közölte. A különböző sokszorosító eljárásokkal fennmaradt jelenetképek közül a következőket említhetjük: Laborfalvi Róza ós Lendvay Márton egyik jelenetót Katona Bánk bán

jában Röhn Alajos rögzítette meg. Puchsthaller Alajoe Szigligeti Ede Szökött katoná

jának 2 jelenetót és Nagy Ignác Tisztújítás cimü darabjának 4 je-