Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

A XVIII. századból több színházi diszletfestő nevét ismerjük, de munkásságukról keveset tudunk, díszletterveik pedig nem maradtak fenn. Garas Klára a XVIII. századi magyarországi festészetről szóló munkájában több ilyen disz29 / letfestőt emlit. Biedermann József kulieszaterveket készített a Grassel

ko

vichoknak, Cantini Alessio 1776-ban Bezterhózán festett díszleteket, Priedl Károly, Tregler Jakab és Werner Ferenc 1786-ban a pesti városi színháznak festett díszleteket, Schellmayer Ferenc 1785-ben, Mayer János pedig 1787-ben a pozsonyi Erdődy-féle opera színházi festőjeként működött. Schroett Erasmust 1792-ben mint diszletfestőt a kassai színháznál találjuk, Vandi 1774-1776-ig a pozsonyi szinház dekorátora, Fesky Mihály a pesti német színházban dolgozott. Valószínűleg még számos név merül majd fel a további kutatások során,de díszletterveket ezektől nem remélhetünk. Még kevésbé maradtak fenn eredeti díszletek ebből az időből. Mindössze egyről tudunk, a kismartoni kastélyszínház egyik díszletéről, amelyet a kismartoni múzeumban őriznek. Nálunk nem maradtak olyan emlékek, mint Csehországban a krumlovi ós litomieli kaatélyszinházak, eredeti XVIII. századi felszereléssel és díszletekkel. Ezeknek a színházaknak a színpada és díszletei olyan állapotban vannak, hogy elő30/ adások megtartására ma is alkalmasak* A XIX. század első felében sem találunk sokkal több díszlettervet. A dekoratőrök nevelt ugyan szélesebb körben ismerjük, mert a színlapok a díszlettervezőt előbb nevezik Garas Klára

; Magyarországi festészet a XVIII. században. Bp. 1955. Hilmare. Jlri

: Zwei böhmische Schlosstheater /Krumlov, Litomisl./ Maske und Kothurn 1958. 2/3. Heft, 125-134. P.