Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

meg, mint a rendezőt, sőt sokszor, mint a szerzőt, de disaletterv Igen kevés maradt utánuk* A harmincas évek tájáról fennmaradt Telep; Györgynek néhány fémlemezre festett díszletterve, amelyeknek egy részét a Színháztörténeti Museum, más részét a leszármazottak őrzik* Egyébként a Nemzeti Színház első éveiből éppen ugy nem ismerünk díszlettervet, mint a kolozsvári szinház első fél századából sem. A század közepétől kezdve már gyakrabban olvasunk diszletmegoldásokról, igy többek között a Budai Népszínház látványos rendeséseiről, vagy a Budai Színkörben szinrehozott Bem hadjárata című darabról, amelynek hátterébe a Gellérthegyet is bevonták, diszletkópek azonban esekről sem maradtak. A Nemzeti Szinház operai előadásairól némi fogalmat adnak a Vasárnapi Újság sok önkényességgel rajsolt fametszetei* Ezeken a teljes színpadot bemutató jeleneteken természetesen a dekoráció is világosan látszik és leolvasható róla a díszlet számos jellegzetessége. /Lásd alább a jelene tképeknól./ Lehmann Mórnak az Operaház és a Nemzeti Szinház részére készített díszletterveiből már maradt fenn néhány darab a Színháztörténeti Osztályon, a Színháztörténeti Múzeumban és as Operaház szcenikai gyűjteményében* Ebben az időben a díszlettervezők még sablonokkal dolgostak.Volt szalon-diszlet, erdő-diszlet, vár-diszlet stb., de ezek nem egy meghatározott mU meghatározott jelenetéhez készültek, hanem mindenütt felhasználták őket, ahol szalonra, erdőre, vagy várra volt szükség* A di8zletkószltós kizárólag dekorációs, nem pedig dramaturgiai feladatot jelentett ebben az időben* Sok tekintetben ez áll még Spannraft Ágoston operai diszletfestő díszleteire is.Ezért olyan nehés meghatározni, hogy egyes tervek melyik darabhoz készültek* Spannraft