Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)
IV. A szinházi sajtó
A második világháború után a Csilla g. Irodalmi Újsá g. Élet és Irodalo m. Kortár s. Muzsik a cimü hetilapok kritikái a legjelentősebbek. A szinházi kritikai adatanyag korszakonként való öszszegyüjtéeére eddig mindössze két kisérlet történt. Ardó Mária a Tanácsköztársaság összes szinházi kritikáit állította össze.Szakáts Károly pedig a felszabadulás utáni 2/ időszak legfontosabb kritikáit rendszerezte. Színháztörténetünk más korszakai egyelőre áttekinthetetlenek a kritikai irodalom szempontjából. Nincs rendszeresen feldolgozva egyes kritikusaink működése sem. Kritikáikból többnyire csak azok ismeretesek, amelyek gyűjteményes kötetekben is megjelentek. A kritikák hatalmas tengeréből azokat emeljük ki, amelyeknek irói a legszakszerűbben közelitették meg a szinházi alkotásokat, leginkább képviselték a közvéleményt és igy a legtöbb adalékot szolgáltatják a színháztörténeti kutatónak. Vázlatos felsorolásukban a kritikusok időrendjét követtük.Müveikben igy megszakítás nélkül tükröződik vissza a magyar szinészet fejlődésének egész története. A kritika egyszerű szinházi beszámolókból fejlődött ki. A Pressburger Zeitun g és a Vereinigte Pest-Ofner Zeitun g. vagy a Magyar Hírmond ó és a Hazai s Külföldi Tudósításo k még csak tudósításokat közölnek. Az ujságiró regisztrálja az előadásokat, jobb esetben beszámol arról, ki milyen szerepet játszott, de Ítéletet, dicsérő vagy elmarasztaló véleményt az előadásról nem mond. Ha vannak is olykor dicsérő kitételei, ezek csak általánosságokban mozognak. 1/ Ardó Mária ; A Tanácsköztársaság szinházi élete a sajtó tükrében. Bp. 1959. /Színháztörténeti Füzetek 27.sz./ 2/ Szakáts Károly : A magyar színikritika tiz éve 19491959. Bp. 1959. /Színháztörténeti Füzetek 31. az./ Szakáts Károly : A magyar színikritika 1945-től 1949 ig.fővárosi lapok») öp. i960. /Színháztörténeti Fü zetek 38./
