Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

Ez az igénytelenség azonban nem tarthatott évtizedekig. Bármilyen erős is volt a politikai élet sodra, bármennyire elvonta a vezető nemesség érdeklődését a színháztól, éppen az az ; eszme, amiért küzdöttek, s ami azután másként, torzultan* de mégis diadalmaskodott az elnyomatás korában: • a polgárosodás hozta magával a romantikus drámák szövege mellé azok előadási módját is. Franciaországban már a Comédie is "régen feladta nemes konzervativizmusának fellegvárát s a XI. Lajos /Mély-Janin/ bemutatóján még az egyes szereplők fövege is a történelmi hűségnek megfelelően váltakozott. Hol volt már az az idő, amikor Talmának küzdenie kellett a korhűért és a római szandál alatt testszinü trikóval játszotta Britannicust a hajdani rokokó selyemharisnya és csattos cipő helyett? Hugo megmondta^ hogy korhű kosztüm, a krónikák után másolt fegyverzet és díszlet kell, s Taylor belátta, hogy ez Így van jól. Dumas père a Caligula próbái során valósággal régiségtani stúdiumot kényszeritett rá a sociétaire—ekre s csak a legszentebb hagyományok segítségül hívása mentette meg Molière színházát attól, hogy az imperátor lovakvontatta diadalszekéren ne jelenjék meg a bámuló francia polgárság szeme eló'tt.79/ Az első* magyarnyelvű rendezőpéldány tudtunkkal az 1839- jan. 30-án bemutatott "Az agg szinész és leánya" c. francia színműről készült. Az egyébként nem nagyigényű, de szinpadi trükkökkel élő vígjátékot Fáncsy maga fordította és ő játszotta a bemutatón a "szinköltó'" /ti. Allevy 1* m. 74-119