Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

tása tehát, hogy Szigligeti küzdött a "kárpitos dramaturgia" ellen, igaz, bár maga a kifejezés nem tőle, hanem Laübétól ered, Solt evvel szemben méltatlanul itéli el Szigligeti hatásvadászatát. Nagyon is tartózkodó volt egy olyan korban, amely régi krónikák után terveztette a kosztümöket és amelynek kispolgári közönsége valóban "a közvetlenül kapott érzéki . hatások" mennyisége arányában gyönyörködött•

(

' ' A rendezés a polgári közönség túlsúlyba jutása, tehát a hatvanas évek óta nagyobb nehézségeket okozott, mint a Nemzeti Szinház elsó' idejében: a feudális nézó'k beérték a - nagy vonásokban ez az igazság! - "sok haza puffogatás"sal. A negyvenes években a fényűző" kiállitás mindössze annyit jelentett, hogy a színészek uj kosztümöket hordtak és egy-két uj álfal ékeskedett a szinen. A maga valóságos állapotában csak azt hozták be a színpadra, amivel a színészeknek, szerepük szerint, közvetlenül dolguk volt. Néhány kulissza, egy felgöngyölíthető háttér és két-három bútordarab cseréje pedig sem sok időbe, sem sok fáradtságba nem került; nem csoda, hogy még a függönyt sem engedték le változások alkalmával. Közzene szólt, s a diszletmester és segédei a nyilt szinen váltották a dekorációt,

7

^' 'Szigligeti i. m. 66. - Osváth Béla: Szigligeti, Bpest, Müveit Nép, 1955. 66. Solt i. m* 25, skk, no / Vö. Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig, Bpest, Akadémia, 1937. 10. skk.