Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

Szigligeti a szinház megnyitását követő másfél évtizedben csak annyiban rendez, amennyiben minden mást is elvégez, amire a szinház szellemi irányitása terén éppen szükség van: titkár és dramaturg, szinész és gazda egy személyben. Bizonyos azonban, hogy ebben az időben, amikor a rendező fogalma voltaképpen még ki sem alakult, formálta ki erről a feladatkörről gondolatait. A romantika korában érett férfivá, mi mást vallhatott volna, mint: "Érdekelni kell tudnunk, ha hatni akarunk". De nem azért vallóttetszik, hogy lóra termett őseink illy asszonyos viseletet használtak, -mell

y őket a szabadabb mozgásban minden esetre gátolta. A hölgyek öltözetei sokkal szebbek voltak." /Életképek; idézi Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon. Bpest, Bpest Székesfőváros kiadása, 1935* 279. A "hölgyek öltözetei" feltehetőleg a megszokott diszmagyárból állottak./ 70 / '"Vö. a Regélő c. lap tréfás közleményével, a Szinvilági szótárral. /1840. jan. 2./ "Rendező. Olly egyén, ki, ha szakára termett, *s a

s drámai szülemények minden neme iránt egyenlő figyelem és szeretettel viseltetik, a* közönség mulattatására nézve érdemeket szerezhet: ellenkező esetben romlása a* színháznak. A* rendező munkássága 3 s ügyessége nem abban központosul, hogy szinpadi cselédként dolgozzék: ajtót, asztalt, széket maga rakjon helyére; faragcsáljon; a

5 kar személyzetnek egy gyakorlat alatt százszor is kiáltsa: "pszt! csendesség!" - hanem ha tekintete 9

s rendeléseivel azt eszközli, hogy szerepét mindenki jól tudja; a

9 gépek pontosan