Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

A feltörő harmadik rend német földön is, nálunk is magáénak érzi a francia romantikát. Minden fiatalemberben egy Hernani, minden csalódott nőben egy Bragadini Katalin rejtőzik. Csakhogy a mi Hernaniink és Katalinjaink, csakúgy, mint a németekéi, egy társadalmilag sokkal fejletlenebb'környezetből pillantanak fel a hazai színpadra. Legtöbbjüknek éppenséggel nem múlhatatlanul szükséges a valószerű, hiszen nagyon keveset utazott, nagyon keveset tapasztalt, nagyon is szerény családi körülmények közül került a nézőtérre. A puritán német kispolgár és az előjogai ellenére szegény köznemes jól megvan színházának tiz-tizenkét variált díszletével.^9/ Ennek a szövegben a francia romantika /és, közvetítésével, Shakespeare/ varázsa alatt álló, kereteiben azonban továbbra is kispolgári rendezői iránynak a képviselői a Magyar Szinház tagjai közül Lendvay - akiről már szóltunk -, és Szigligeti. Igazán romantikus, a stilust színpadképben is követni akaró rendezőnk csak kettő van, A romantikát eredeti párizsi otthonában megismerő Egressy Gábor és a par excellence rendező Páncsy Lajos, L, a Bánk bán egyik pesti előadásáról Írottakat: "A kiállitás igen pompás sőt valóban pazar fényű volt, mit azonban nem éppen dicséretképen emlitünkj mert mi bizony nem sokat helyezünk i* szinházi szabó ügyességében /\/> Az öltözet-mojaták régi képekről vétettek, 's történeti hüségüek valának, de meg kell vallanunk, hogy ezen bő szoknyás öltözeteket nem birjuk szépnek tartani, sőt szinte valószínűtlennek