Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

felmérő géniusz: Szigligeti. Á rendezők zömben a várszinházi együttestol kerültek a színházhoz. Megyeri bizonyára nem sokat törte magát, hogy összjátékot teremtsen, nem is volt igénye. A kellékek bejelölése a sugópéldányon, lehetett a legtöbb, amit kötelességének érzett, a továbbiakat '-"öntudatlanul végezte el: példájával. "Hogy az milyen volt, azt nem mondom el, mert hiába. Ne is próbálja elképzelni sem, mert az lehetetlen. Mi, akik vele működtünk, magunk is voltunk talán valamik, de csak bámultuk tehetségét. Hogy hol vette művészetét, azt nem értettük, mert valami szorgalmatosnak se ismertük, szerepeit jelenetei eló'tt olvasgatta. Az igaz, hogy a súgótól messze nem szeretett távozni, de olyan volt, hogy amit attól meghallott, azt képes volt rögtön fölfogni, megalkotni és keresztülvinni, mégpedig mindvégig bámulatos következetességgel", mondta róla, évtizedekkel halála után, az öreg László József a még ifjú Kassai Vidornak. 5/ Szentpétery általában vigjátéki rendező' volt, s kisebb megszakításokkal haláláig /1858./ működött ezen a téren. Aligha volt tevékenyebb a vele kb. egyivásu Megyerinél. A szinház elsó' néhány évtizede gazdag volt vigjátéki tehetségekben, de hogy ebben Szentpétery sziKortörténetileg 1. Pukánszkyné Ká~ dár Jolán: A Nemzeti Szinház százéves története. I. k. Bpest, Magyar Tört. Társulat, 1940. III. fejezet. 65/ Kassai Vidor Emlékezései. Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor. Bpest, é. n» Kir. Magyar Egyetemi Nyomda. 359-360.