Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

A Pesti Magyar Szinház megnyilta mégis gyökerében más helyzetet teremtett nemcsak a színészek poziciója, jövőjének biztosítása, hanem elsősorban éppen a rendezés tekintetében* Lehetővé tette, hogy rendezőink meghatározott körülmények szerint szőjék terveiket. 1837 óta voltaképpen mindenki a pesti szinház méreteiben gondolkodik. Ettől a naptól fogva a Szinház: a Kerepesi utón álló épület, nincs vándorszínész, aki ne arról álmodoznék-, hogy valaha ennek a színpadán fog tündökölni, ós nincs színházi szakember, aki,ne ide tervezné be művészi, vagy gazdasági reformjait* Gyakorlatilag is biztos alap volt ez a kis intézet* Akik kötelékébe tartoztak, számolhattak avval, amije volt: szinpadterének méreteivel, a kulisszák számával, a süllyesztőrendszerrel, volt lehetőségük a diszlet- és kelléktár megismerésére, ami idővel változott ugyan, mert egy s más elkopott, időnként uj darabok kerültek a raktárba, de különösebb meglepetést ez a lassú módosulás nem okozott* Mikor Szigligeti a szinház elsó' igazi rendezőjéről, Páncsyról emlékezik,meg is mondja, hogy "a színházi jelmez- és diszitménytárt jól ismerte, s azokat a korhoz megközelítőleg használta föl*.,"57/ Pöldváry Gábor

s az építtető vármegye tényleges végrehajtó szerve 12500 Pt-ot fizetett a diszletfestőnek, egy másik festőnek 3636-ot, a kárpitosnak háromezret, a szabónak ennél valami57/ Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai. Bpest, 1878» /Olcsó Könyvtár/ 53*