Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

Alonso de Molina, egy spanyol vitéz javára. A második rész, a Rolla halála, tovább fűzi a háromszög életregényét. Alonsó, aki az elso színműben Ataliba szolgálatába állott és Rolla mellett az indián seregek vezére lett, most saját honfitársaival, Pizarro betörő rablóhadával találja magát szemközt. Mivel azonban a dráma nem jellemek fejló'désén vagy harcán épül fel, hanem pusztán szinpadi alkalmat óhajt nyújtani az elérzékeny/ülésre, a szinmü befejezése az, hogy Alonsó és Cora /a "Nap szüze"/ gyermekét a gonosz Pizarro katonái elrabolják, Rolla megmenti, de súlyos sebektó'l borit va, Cora lábai eló'tt hal meg, miközben felnyújtja neki a kisdedet. Alonsó sorsa nem látszik problematikusnak, só't a naiv riézo azt is hiheti, hogy Pizarróék bocsánatkérés közben visszavonulnak tengerentúli hazájukba. A darabnak semmiféle társadalmi-történeti mondanivalója nincs, csupán néhány hatásos jelenet kedvéért került megírásra. Szerepei azonban a kor színészei számára pompás játéklehetó'segeket biztosítottak. A magyar eló'adás alapjául szolgáló kéziratos példány maga is mutatja a szinmü nagy kedveltségét. Benke fordította, mégpedig pályája elején, amikor szókincse, nyelve alig szakadt el a székely tájnyelvtol, amelyen gyermekkorában beszélt* A második fó'városi magyar társulat idejében a szinészek igen valószínűen nem betűről betűre hiven mondták a fordítás szövegét és igy a tájszó nem is tűnt fel. A Rolla azonban becses darab volt, dicsó'sége nem alkonyult le a század elsó' évtizedeivel. Még a harmincas években is sikerrel ; játszották /40/ mikor pedig; már meg Debrecenben László József játszotta