Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

szokták tanulni szerepeiket a vezető színészek, Valószínűleg ezért irta át Benke fordítását Éder György, a társulat igazgatója. Ő azonban nem érezte helyesnek, néhol pedig meg sem értette a tájkifejezéseket. Feltehetjük, hogy Pesten sem mondta Láng, vagy Balog, vagy más túladunai, tiszavidéki színész ; hogy Alonsó anyja "az ifjú szivében egy héroszi szikrát pilláncsolt", azaz szitott

. Amennyiben megértette, mit akar a szöveg evvel kifejeznij elmondta saját szókincsével; esetleg a német eredeti ismerete ezt meg is könnyítette számára. Éder már átirta a mondatot, de nem ismerve a "pilláncsolni" ige magyarországi szinonimáját, imigyen: "Az Arnya egy kevély Aszszony volt /idáig Benke szavai, a segédigében a jellegzetes hosszú magánhangzóvalI/, az Ifjú szivében egy Hó'si szikrát vettem észre", A mondat elvesztette értelmét, csak az egyes szav^ak érthetők. 41/ Az egész eljárás több tekintetben jellemző'. Jellemzi a kéziratos szövegek nagy értékét, amelyeket inkább két-háromszor átirtak a nyelvfejló'désnek megfelelően, mintsem hogy lomtárba rakják, vagy újra leforditsák, de az Don Alonsó Molinat 1836 márc. 10-én; ezt az előadást minden bizonnyal a fiatal Arany János, a társulatnak ezidó'szérinti tagja is látta. /Színháztörténeti Füzetek 23. sz. László József. Adattár. Bpest, 1959. 25./ Ii* a kéziratos sugókönyvet az Orsz. Széchényi Kvtár Szinháztört. Osztályán, NSz I 11/2.