Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

merítettük szerényke forrásainkat. - Hogy valójában, akkor, egész Európa viszonylatában milyen szinten mozgott ez az előadás, arra vonatkozólag könnyelműség volna bármit is állitanunk.Egy kétségtelen: már ennek a kornak a magyar szinészei is átérezték feladatuk nagy és megtisztelő voltát, amikor a Hamlet egyes személyeinek jelmezét felöltötték. Kazinczy hajdani kérdésére: "...nem kevélykedhetne-é a* Maradék eló'tt az a

3 Magyar Szép, a' ki Opheliát játszaná, ...nem az az Ifjú, a* ki Hamletet játszván, másokat is el-ragadna példájára, és Nyelvünknek kedvességét, hathatóságát, édes hangzását... éreztette"? a második fó'városi. magyar társulat határozott igen-nel felelt. Annak a nemzedéknek a sorsát, amely I79O és I8I5 között a felvilágosodás franciás ruhában jelenik meg... Iszonyú magas hangon elkezdi a napot átkozni... Végre kifáradva küzdelmeiben, szelid fájdalom fogja el... gyöngéden... danolgat..." Ebben a már ünnepelt színésznő jelmezét is leirja: "Egy olyan színehagyott anginettot vettem, mely hasonlítson a lehullott száraz falevelekhez, imitt-amott fölhasogatva, széttépett, rövid ujakkal s itt-ott fölfüggő rongyokkal; a ruha alja letépve; tejszin trikó, mely a mezítelenséget ábrázolja; semmi cipó'..." /Déryné Napló ja, II. k., 215-216. Kreutzer Gonradin Cordelia c. operájának címszerepében, Kassán, 1833-ban/ íme, valahogy igy lehetett öltözve az ó'rült Ofélia is 1814-ben. 35/ Kazinczy Levelezése, II. k. 85.