Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

hiányzik belőle a sirató, hiányzik a biztos kézzel festett nemzeti környezetrajz./ Dugonics' újjáteremtette a nemzetközi drámát s az több mint félszázadon át a magyar színpadok legnépszerűbb darabja volt„Nemcsak a budai társulat tűzte ki idó'ró'l időre, hanem még 1854-ben is szinre került a Nemzeti Szinház szinpadán, igaz, nem a hatvan év eló'tti formában, hanem egy annál gyengébb átdolgozásban , /Feleki Miklóséban^ bem. 1854. márc. 2.7./ Erkel első operájának tárgya ugyancsak ez a szinmü, ugyanevvel a cimmel. /I84O./ Nem a jellemek helyes rajza vagy éppen fejlesztése, nem a cselekmény ügyes bonyolítása, hanem a magyaros nyelv és környezet éltette oly sok évtizeden keresztül a Bátori Máriát: az,hogy kezdó' színészetünk számára nem adott a kelleténél nehezebb feladatot, hogy megérthették a figurákat , akiket ábrázolniuk kellett és megérthette ó'ket az egész magyar közönség. A szinszerüség tette életképessé^ ' 16/ A sirató egyik verse; "Hahogy ormos koporsója - Szép testét eltemeti, -• Piros csizmájának nyomát - A nagy hó is belepi* « De erkölcsének szép hirét - Soha el nem tünteti, Hanem a magyar szivekben — Azt örökre élteti"* "Nincs is annyi csillag az égen

s

. ahányszor adták az akkori /XIX, sz. eleji/ magyar színészek Bátori Máriát » Ez volt egy a legjövedelmezőbb darabunk; na pénzben szorultunk

s fölkiáltott a szinész-világs adjuk Bátori Máriát!", irta feljegyzéseiben Gál Mihály vándorszínész 1856-ban. /Idézi a III. kiadás előszavában Heinrich Gusztávj i. m„ 31./