Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
III. Színházi almanachok
legjelentősebb a Hochgrâf lieh Brdődiseher Theater-AI gianach auf das Jahr 1787 t amely Leipzigben és Berlinben jelent meg. Elállításában vetekszik a legszebb német és francia almanac hókkal s tartalmát tekintve pedig operatörténetünk egyik legfontosabb forrása. Mindössze 1 példánya ismeretes. Ez Ellinger Gusztáv hagyatékából került az Országos Széchényi Könyvtárba, s ma a Színháztörténeti Osztály őrzi. Szakirodalmunk jól ismeri, többen - Bayer József, Heppner Antal, Pukánszky Béléné - részletesen ismertették,igy könyvészeti és tartalmi leírására nincs szükség. A pozsonyi Erdődy-opera működésének keletkezését, három éves műsorát /1785-1788/ ismerteti és a társulat életéről illusztrációkat is közöl. Színháztörténeti értékét az illusztrációk különösen emelik. Az 1808-ban megjelent németnyelvű pesti-budai almanach azért érdekes, mert közli a pesti és budai német színházak rövid történetét: Geschichte der Schaubühne in Ofen und Pest , ugyancsak s zinészett Ort éneti értekezése miatt emelkedik ki az 1815-ben megjelent pest-budai almanach is a többi sablonos kiadvány közül. Az értekezés cime: Frag m ent eines Briefes über die Entstehung des Theaters in Pesth und Ofen, geschrieben den 31« Marz 1794. De nemcsak a pest-budai német színházak adtak ki évről évre almanachokat, hanem a magyarországi és erdélyi városokban működő és szerte az országban kóborló német társulatok is. Ezek általában szerényebb kiéllitásuak, mint a fővárosiak, a társulati névsort és az évi műsort azonban szinte kivétel nélkül közlik. Bayer József : A nemzeti játékszín története. Bp. 1887. II. k. 261-267« p. - He ppner Antal : A pozsonyi német színészet története a ivlii. században. Pozsony, 1910. 52-63« p« és 94-97. P. - Joiantha Pukánszky - Kádár : Geschichte des «Deutschen Theaters In Ungarn. Erster Band. Von den Anfängen bis 1812. München, 1933* 61-64. P.
