Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)

A lengyel színház Báthory István királysága idején

A LENGYEL SZÍNHÁZ BÁTHORY ISTVÁN KIRÁLYSÁGA IDEJÉN Báthory tizévee uralkodása nem alkot a lengyel drámaírás történetében sajátos, történelmi analízissel elhatárolható korszakot.Csak egyik állomása a lengyel renaissance drámának ^ » és noha levéltári és könyvtári dokumentumokban szegény, mégis igen értékes korszaknak mondható. Az 1576tól 1586-ig terjedő évtized az antik hatás alatt álló irodalom önállósulásának,egyik időszaka^, melynek sorén a humanista kultúra, erősen megváltozott formában, behatol a széles polgári néptömegek közé. Ebben az időben jön létre, a gazdasági, politikai és vallási hanyatlással párhuzamosan, az ül, reakciós színházi stilus, mely a haladó, realista renalssance-drámairod alommal szembeni ellenállásból fejlődik ki. E folyamatnál félre nem ismerhető a jezsuita3/ színház befolyása^'. A rendkívül tevékeny, állandó jellegű, népszerű kolostori színjátszás, melyet az egyházi hatóságok védelmeztek és támogattak, kétségtelenül azzal dicsekedhetett, hogy a XVI. században sikeresen fejlesztette tovább a színházi technikát, ugyanakkor azonban a realizmus elnyomását vonta maga után. Hála a jezsuitáknál szokásos, igen kimerítő beszámolóknak, szép számban maradtak fenn iskolai előadásaikra vonatkozó levéltári jegyzetek^. Ez a körülmény azonban a mellékelt előadási kimutatás áttekintésekor ne tévesszen meg bennünket a tényleges statisztikai képet illetően, mely az 1576-1586-os évek során a 15 világi előadásnak a 98 egyházihoz való mechanikusan megállapított arányából adódik.