Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)
A lengyel színház Báthory István királysága idején
A jezsulta-szlnház mellett tevékenye dett az életteli misztérium-színjátszás Is, mely a XYI, század közepén nem lebecsülendő művészi fokot árt el. Kissé későn megjelent példa erre Nikolaus Wilkowiecko müvének, a "His tória o Chwalebnym Zmartwichwstaniu Paáaklm w-nak /Az Ur dicsőséges feltámadásának története/ nyomtatott kiadása /dátum nélkül, 1570 és 1580 között/ 5/ . A bennünket érdeklő időszakaszban a népi színpad vallásos dialógusai már megkülönböztethető Tálfaj okra oszlanak. Egyesek a humanista dramaturgia mintája szerint felvonásokra tagolódnak, miközben komikus közjátékok beiktatáséval a tragikus elemeket elkülönítik a komikusaktól, őrizkednek a naivitástól, melyet a misztériumok azelőtt az apokrif evangéliumokból merítettek. A renaissance kultúrája, a protestánsok éles bírálata, valamint talán egyes jezsuita tragédiák példája lényeges átalakulást hoztak létre a vallásos dialógus mindig életerős és gazdag műfajában. Ezek az emiitett kimutatásban egyáltalán nem szerepelnek, mivel a "XVI. század végének" általános kormeghatárosáséba kell sorolni őket; hiszen nincsenek olyan dokumentumok, melyekből kiderülne, hol s mikor adtak elő ilyen dialógusokat^. Hasonlóképpen hiányzik mindenfajta adat a legértékesebb lengyel késŐrenalssance színdarabról, az Eulenspiegeikomédiáról. ElsŐ nyomtatott kiadása " Wyprawa plebanska * /Papok menete/ cim alatt 1590-ben jelenik meg Krakkóban, de ezt bizonyára már valamilyen színpadi hagyomány előzte meg^• Lehetséges, hogy a később nyomtatott kiadásokból ismert komédiák kezdetben közjátékok voltak, melyek csak a továbbiakban fejlődtek önálló, noha még mindig rövid komédiákká. Az 1620-as évekig ezek a nemesi irók s az iskolák számára a jő komédia mintaképei. Az Eulenspiegei-komédiának világos antifeudális tendenciája volt, pártot foglalt mind a jobbágy és a falusi pap, mind az uradalmi cselédség mellett, megvilágította a bérkérdéseket, az életfeltételeket, s a papok tanítási módját a papi iskolákban.
