Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)
Dömötör Tekla: Előszó
A XVIII. század elejéig a két ország színpadi fejlődése hasonló irányban folyik. A színjátszás főformája az iskolai amatőr színjátszás és az udvari nemesi színjátszás. A XVII. században azonban nálunk a török uralom s az ország súlyos viszonyai még nehezebbé teszik a színjátszás kialakulását, mint a szomszédos Lengyelországban, ahol legalább is az udvari színjátszás fejlődésére kedvezőbbek a feltételek, mint nálunk. A francia klasszikusok is jóval előbb utat találnak a lengyel, mint a magyar színpadra. így nem csoda, hogy ha a XVIII. században a lengyel hivatásos színpad kialakulása is több, mint fél évszázaddal m«gelőzi a magyar hivatásos színtársulat alapítását, A közzétett tanulmány a lengyel színjátszás egyik legfontosabb korszakával foglalkozik c a humanista, haladó lengyel renaissance-dráma kialakulásával a XVI. században. Ez az uj drámairodalom - akárcsak Magyarországon - az antik és a népi hagyomány egybeötvöződóséből jött létre. Bizonyos eltérések persze adódnak. A XVI. századi dráma hazánkban szorosan összefügg a reformációval s a század drámairól haladó, sőt forradalmi eszméiket is gyakran protestáns köntösbe öltöztetik. A lengyel fejlődósben viszont a jezsuita színjátszás játszik igen fontos szerepet. 6 szerep korántsem egyértelmű. A jezsuita színpad reakciós eszmei mondanivalójával nem serkentette, hanem inkább gátolta a haladó lengyel renaissance dráma további fejlődését, viszont magát a színjátszást nagymértékben támogatta s a színpadi formák és műfajok fejlesztésében fontos szerepet játszott. A lengyel renaissance dráma ismerete a XVI. századi magyar dráma értékelése szempontjából elengedhetetlen, annál is inkább, minthogy közvetlen szálak fűzik össze a két ország színjátszását ebben az időben. Reméljük, hogy ezt a tanulmányt a közeljövőben más, a keleteurópai népek színjátszására vonatkozó, hasonlóan érdekes tanulmányokkal egészíthetjük majd ki. Dömötör Tekla
