Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)
Jegyzetek
nem. studiosi illius nostri, genuflectentem Regem et profusas emittentem lacrimas cernèrent. Ornaveramus actum ilium acclamationibus, cantu et ornatu puerorum. Pacis persona splendid! ssime exornata etc. Sit gloria Domino. Tum maxime degu s tarunt haeretici profectum iuvenum in uteris, quibus a nostris erudiuntur. " 17« A rendezés által okosan elgondolt momentum a diákok dala az első felvonás végén, melyet Brzeznicki ir le. Petkowskinak nem volt szándékában kórust hozni a színpadra /jobban szerette volna megtartani a színpad fikcióját/, tehát mindenkinek, aki a szinpadon tartózkodott /hatan voltak/, azt javasolta, hogy a következő fohászt adják elő /296-299-ig terjedő verssorom/: 0, Pax cupita, Pax dulcis, Pax aurea, Pax impiis negata, plis adsis precor. Pacem petimus omnes, non est bello salus. A Brzeznicki által említett előadási töredék 3zinpadtechnikailag sokkal impozénsabb, s a nézőkre bizonyára nagy hatást gyakorolt, ha a beszámoló Írója egy hónappal az előadás után ilyen tisztán megőrizte emlékezetében. 18. Peter Skarga Írásában egy további körülményre utal,mely e felvonás hatását emelte; tudniillik arra,hogy Báthory annak idején ugyanezen oltár előtt vette át azt a kardot, melyet a pápa küldött neki, /Ld. Theiner, Annales eccl., III, 74, oldal/, 19. A dialógusnak 95-128-ig terjedő verssorait, melyekben a harcos a háború vesződségeiről panaszkodik,jól illusztrálják a hadjárat egy résztvevőjének, Johann Piotrowski papnak jegyzetei, a " Dziennek wyprawy Stefane Bator ego pod Fsków "-ban /Báthory István pskówi hadjáraténak naplója/, ujabb kiadása: Krakow 1894. 1581.X. 4.: Ma, ama szép napok után, hó és eső hullott ránk, és barátságta-
