Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)

Jegyzetek

Jegyzetek 1. A lengyel irodalomtörténet legújabb korszakbeosztása, melyet 1953-ban a P.A.N.-nak /Lengyel Tudományos Akadémia/ a lengyel renaissance-szal foglalkozó ülésszakán közelebbről meghatároztak, a renaissance korszakát a XV. század közepétől a XVII. század közepéig terjedő időszakaszra rögzítette. 2. A XVI. század közepe táján a latinul irott humanista dráma átadja helyét az antik drámák lengyelbe való átültetésének; ez természetes következménye a lengyel nyelv győzelmes behatolásának az irodalomba. A latin nyelv újbóli megerősödése, a XVI. század végén, a jezsuitáknak a lengyrl élet számos területén érezhető befolyására vezethető vissza. 3. A XVI. század végéről származó uj, reakciós drámai költészet mindenekelőtt a köznyelvtől fordult el, a dialógust össze nem függő exclamatiokra korlátozta, s a színházművészetet vallási, kegyeleti látványosságokkal kötötte össze.E drámairés példájául szolgálhat a "

Devotio

* az úgynevezett "

Horodecki kódex

"-ben /kézirata az Ossolineum Könyvtárban, 6710 jelzet alatt/. 4* A jezsuita rend előírásainak megfelelően minden jelentést három példányban készítettek el: egy a keltezés helyén maradt, a másodikat a tartományfőnök kapta, a harmadikat Rómába küldték. A jelentős veszteségek ellenére, melyeket a jezsuita archívumok a rend feloszlatásakor szenvedtek, a megmaradt dokumentumok száma igen nagy.