Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)
A lengyel színház Báthory István királysága idején
müvén végrehajtott változtatásokról* 5 ', va 1 mint Brzeánicki poseni kanonok kimerítő levele, mely behatóan foglalkozik a rendezéssel s a dialógus legfontosabb momentumaival 1 ^. Vizsgáljuk meg először Petkowski eredeti megfogalmazását, azt, amelyik kéziratként az Ossolineumban található. A " De Pace " cimü dialógus, melynek eredeti görög cime " Peri tész eirénész prosz ton Sztéfanon dialógosz " párbeszédes formában komponált költemény, mely nélkülöz minden drámai konfliktust, de néha, különösen az első felvonásban, bizonyos drámai feszültséget mutat. A második felvonás főleg deklamáciőkra /acclamationes/ szorítkozik, melyek már nem kapcsolódnak egymáshoz replikák formájában. így a dialógus, utolsó szakaszában, a dráma külső ismérveit is elveszíti, annál is inkább, mivel a dialógus személyei, színpadi funkciójukról megfeledkezve, közvetlenül a nézőkhöz, elsősorban a királyhoz fordulnak. Ebben a vonatkozásban a " De Pace " drámai szerkezete sok jezsuita-drámára tipikus. A tulajdonképpeni drámai ismérvek az ilyen dialógusokban csak csökevényesen jelennek meg, a válaszok alig függnek össze egymással, a közbeiktatott viták és félreértések rövidek. Csak néhány komikus jelenet, illetve célzás fordul elő, például indokolatlan ijedtségre, valamint nevetséges dologra, gyáva emberek verekedésére. Ez történik a szóbanforgó dialógusban is. Némi összefüggés a drámairodalommal felfedezhető még a nyelv bizonyos stilisztikai sajátosságaiban, melyeket az iró Seneca tragédiáitól kölcsönzött, és végül a prológusoknak, epilógusoknak és kórusoknak a klasszikus és humanista színdarabok mintáját követő alkalmazásában. A tűnőiéiben levő drámai jelleget az előadások során egyre erősebben elleplezi a auján kibontakozó színpadi művészet, a szcenikai kiállítás túlsúlya a dialógus felett. így a **De Pace "-ban szellemesen elgondolt kórusok, menetek vonulnak fel, melyek a hősök beszédének hatását fokozzák. A rendezésben háttér gyanánt a székesegyház architektúráját használják fel, s ezzel nem-