Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

meg fejét, hogy a térdrehullás félig a főhajtás természetes következéseképp hatott s csak félig szólt Erzsébetnek, E mindenképpen emlékezetes alakitás kiválóságai közül csak még egyet emiitünk meg - Márkus Emilia dike lójának szépségét. E beszédmód a maga emelkedettségével a legnemesebb színpadi pátosz, s a szenvedélyek viharzó sebességében is kristálytisztán érthető." Csathó Kálmán emlékezéseiben leir ja a Stuart Mária 1921-es felújításának történetét, a hires próbát a két ellentétes jellemű, egymással rossz viszonyban álló nagy művésznővel, Jászaival és Márkussal. Csathó azzal fejezi be emlékezéseit, hogy a káprázatos közös jelenet után Jászai hozzálépett és halkan, hogy Márkus ne hallja azt mondta: Emma jó, nagyon jó, ugy játssza, mint én. Ehhez Csathó hozzáteszi, hogy Márkus nem ugy játszotta, s ezt meg is magyarázza. Anélkül, hogy Csathó Kálmánt kijavítanám, vagy éppen meghazudtolnám, szabadjon e helyen idéznem Márkus Emilia szavait, aki elmesélve ennek a Stuart-előadásnak a történetét, azt azzal fejezte be, hogy a jelenet végén Jászai az ő vállára tette a kezét és azt mondta: Jól van Emmuka,ezt igy csak mi ketten tudjuk! Bár jelen tanulmányunkban elsősorban Márkus Emilia színpadi sikereit és hatását vizsgáljuk, ugy gondoljuk,hogy hiányos lenne dolgozatunk, ha teljesen mellőznénk magyar és különösen a magyar klasszikus szerzők müveiben játszott szerepeit. Mint több egykorú kritika megállapítja, ezekben kevesebb alkalma volt a szenvedély ábrázolására, de maradandót alkotott a színpadi igazság bemutatásával, életet lehelt a drámák holt szövegébe. Magyar klasszikus szerzők 36 darabjában 40 szerepet játszott. Klasszikus szerzők közé soroljuk Szigligeti Edét, Jókai Mórt és Szigeti Józsefet is, noha e három iró még élt Márkus szereplésének első korszakában.