Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
II. Színész és szerep
Antonius és Kleopátra 1909. évi felujitásáról, amikor Márkus először alakította Kleopátrát, a Pesti Napló színikritikusa igy ir: "A szinészek közül csak ketten vonták le az uj, verisztikus színdarabbá alakitásnak következményeit: Márkus Emilia és Somlai Artúr. Modern embereket játszottak. Márkus Emilia a modern idegember remek képét ábrázolta Kleopátrájában. A hisztérikát, a szenvedelme, vágya, csalfasága, félelme és rajongása által meggyötört nőt. Ilyenek az idegektől és vágyaktól hajszolt asszonyok, s Márkus Emilia impozáns történelmi -fölfogással ilyennek ábrázolta Kleopátrát. Annál is inkább, mert a rendezés a realisztikus ábrázolásra szoritotta. Nagy diadalt aratott, s a közönség lelkesen megtapsolta. /A felujitást Hevesi Sándor rendezte./ Ugyanerről a Kleopátra előadásról Ignotus az alábbi kritikát irta: "Márkus Emma egy pár kiesést nem számitva, fölöttesen jó Kleopátra. Nemcsak mert kitűnő szinésznő, s körülbelül a legszületettebb szinitehetség mindazok közül, akik tegnap este a szinpadon álltak. Nemcsak mert annak fogta fel Kleopátrát, aki: nemesen dekadens hisztérikának, a világ ocsmány ságával összeütköző fejedelmi teremtésnek. Nemcsak mert az ő egyéni hangja és mód ja, az ő hires és hírhedt modorossága még legjobban talál ahhoz, ami stilust a verses, metaforás és stilizált dráma mindig megkövetelt, ha százszor leveri is - ideig-óráig - a stilust a naturalizmus. De -főképp azért, mert ő az a szinésznő, akiben meg van a komédia s a komédiás első feltétele: courage de son opinion; a maga felfogásának vagy Ítéletének vagy modorának vagy modorosságának bátorsága. Ő az, aki nem próbálkozik vagy alkudozik vagy töpreng még utolsó percben, már a lámpák előtt, hanem kivágja, ahogy csak tudja, amit tud. Ez a legelső feltétele a színpadi játéknak,- s azzal az egész alakitással, amelyben Kleopátrát megelevenítette s különösen az V. felvonással, melynek minden titkát ki tudta váltani,mart a maga módjával és személyével magára maradt benne és mindenki ő neki rendelődött alá: bátran elmehetne akár Londonba, akár Berlinbe Shakespeare-t játszani."
