Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

hogy mialatt az ember tanul, tanul és nem tud semmit, ezalatt az erjedési időszak alatt jut-e valami eszébe a szerepével foglalkozó színésznek, kitalál-e egyet-mást, amire azelőtt soha se gondolt? Mi ilyenkor megszállja az embert, az fontosabb, mint a tanulás mikéntje, S mialatt a szerep mindeme sok kitalálás ellenére se akar kialakulni, a szinész azon veszi magát észre, hogy a főpróba ideje elérkezett. Akinek úsznia kell, az úszik. A szerepnek el kell készülnie. Hogyan? Megy az már magától. Mikor az előadás estéjén a függönyt felhúzzák, egyszerre csak valami élet kezdődik a szÍnpadon." Igy vall Márkus, nyilván a saját felkészüléseiből kiindulva. S hogy igazat mond, azt bizonyltja egykori rendezője, Csathó Kálmán is: "...Márkussal szereptanulási tervet beszéltem meg; beosztottuk, hogy mikor mennyit fog tudni és a szerint irtam ki a próbákat. A terv azonban már az elején megbukott, mert a művésznő soha sem tanulta meg a szerepét akkorára, amikorára Ígérte volt... Hagyján, ha ez egyszerkétszer fordult volna elő, de igy ment napról-napra. Minden próba ezzel kezdődött: - Ne haragudj, ha a próba gyengén fog menni. De fel vagyok dúlva egészen, mert... Ebből mindig csak annyi volt igaz, hogy a próba gyengén ment, azaz sehogy. Bizony elég nehezen boldogultam vele, amíg rá nem eszméltem, hogy mindez csak addig tart nála;, amig a szöveget meg nem tanulta, mig az vérévé nem vált, s maga az alak meg a játék, legalább is körvonalaiban, ki nem formálódott benne. Attól kezdve öröm volt vele próbálni. Noha mindig tudta mit akar és miért akarja, nem volt makacs egy cseppet sem. Meghallgatott minden észrevételt Örömest, kapva kapott minden játékötletek, bárki hozta is. Nagyon megválogatta ugyan, mit tartson meg belőlük. Mindig meg lehetett győzni helytálló érvekkel; ha célját és értelmét látta, készséggel változtatott eredeti felfogásán. És ekkor, ezeknek a rendezői megbeszéléseknek a révén egy egészen uj Márkus Emmát ismertem meg. Érdekes volt egyébként figyelni, hogyan fino-