Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
II. Színész és szerep
zolandó alakot s nyugodtan ellenőrizze a munkát, melyet a szinpadon végez; ne legyen benne érzékenység, csak nyugodt látása és hideg utánzó ereje legyen; a néző érezze, amit játszik, ne ő... A közönség érezzen, a színész csak a megfigyelésével dolgozzék; a fejével, ne a szivével. Ne érezzen, hanem pontosan tükrözze az érzés ama külső jeleit, amelyeket megfigyelő ereje ellesett. Mindez tetszetős, de aligha igaz. Nem hiszem, hogy volna eféle művész, amilyet Diderot emleget. Ha akad, aki ilyen hideg és nyugodt megfigyelőnek adja ki magát :alighanem hivalkodik. A legőszintébbek megvallottak, hogy semmire sem volnának képesek a nélkül az érzés nélkül, melyet Diderot az előadás művészetéből végképpen száműzni kivánt. Nem művészi, hanem démoni erő kellene hozzá, hogy a színész minden érzés nélkül teremtse meg a megindulást, a nyugalomból állítsa össze az életet, a megfigyelésből a tüzet, s emlékeiből a villámlást és a vihart. És látni, hogy mily élettelen, üres, semmitmondó a színpadi játék, ha a színész nem éli bele magát annak a lelkébe, akit személyesit, ha nem érti jól, s nem érzi, mit mond, ha meggyőződés nélkül vitatkozik és érzés nélkül mímeli a fájdalmat, ha képzelete cserbenhagyja, ha közömbös marad Hekuba iránt, ha szivét kint hagyja a kulisszák mögött." Ezután kifejti, hogy a színész munkájában az a legbecsesebb, ami nem függ sem értelemtől, sem akarattól, tehát nem is adhat számot róla; az a "valami", ami az egyéniség legtitkosabb kohóiban forr, s ami a játszott alak számára életet, jellemet ad. Nyilvánvaló, hogy nem ismerhette még Sztanyiszlavszkij tudományos elméletét és rendszerét a színész alkotásáról és alkotó módszereiről. Mindenesetre becsülendő, hogy ha nem is tudta megfejteni a "titkot", gondolkodott a színészi alkotás módszereiről. Arról értekezik ez után, mit csinál a színész, amikor a szerepét megkapja. Elismeri, hogy a tanulás mikéntje teljesen mellékes: ki igy tanulja a szerepét, ki ugy. "Ami nem közömbös, az
