Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

Szovjet munkásszinház

formákat, hanem tartalmat ls

( uj gondolatokat, cselekményeket, eseményeket, amelyek - minden hazugsággal szemben - a valóságot közvetítették a nézőknek. Saját harcaink érdekében akartuk mozgósítani az embereket. Gyakran még a párthatározatok téziseit is rimbe szedtük, szavalókórusok zengték ezeket a szövegeket, és kézimikrofonon keresztül kiáltottuk a közönség felé. "A korszellem szócsövei" voltunk. Téziseinket mindenhol hangoztattuk, a munkástüntetéseken és a májusi ünnepségeken,színpadról és pódiumról, és mindenütt hatottak is a munkásközönségre. De ugyanakkor rádöbbentünk arra is, hogy ezek a formák hatástalanok maradtak, ha mértéktelenül és hamisan használtuk őket. Láttuk, hogyan használták fel könnyelműen, külső hatások elérése céljából, a forradalmi jelszó imponáló zártságát, egy-egy nagy gondolat tásiséaeír aszketikus rövidségét, a vörös zászló magasztosa sarló és kalapács és a munkásosztály egyéb szimbólumainak tekintélyét. Amikor a DDOÖ küldöttei 1930-ban először jöttek vissza a Szovjetunióból, igazolva látták nézeteiket. A szovjet színházzal való találkozás uj ötleteket adott nekik. Eddig csak az elméletből kellett élniük. Most szovjet darabokat fordítottak le és játszottak el. Sok mindent tanultak. Frantiáek Spitzer két szovjet színdarabot fordított és rendezett. Az előadást 1931 novemberében - a Nagy Operettszínházban, a mai Jifi WoIker gyermekszinházban - tartották meg. Meghívtak kritikusokat is. Ott volt I. Fischerová is, a Népfelszabaditás, az első világháború külföldi cseh légionáriusainak viszonylag haladó lapja szerkesztőségétől, aki ettől kezdve minden előadást megnézett. Ezt irta: "A műkedvelők a propagandát szolgálják. - Folyó hó 22-én, vasárnap délelőtt a közönség a Nagy Operettszínházban a Csehszlovák munkásszinjátszók szövetségének bemutatóján valami nagyon érdekeset és tanulságosat láthatott.A szövetség tagjai két olyan cseh nyelvre lefordított darabot - 68 -