Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A "Proletár Színház"

társadalom hanyatlását ábrázolja, akár a kapitalizmus elveit mutatja be, világosan és felismerhetően... mindez alkalmas arra, hogy az osztályharc gondolatát erősítse és a történelmi szükségszerűség forradalmi ismeretét elmélyítse. Az ilyen színdarabokat, a célnak megfelelően, előadás vezesse be, hogy ezzel megakadályozzák a félreértést és a hamis hatást. Adott esetben változtatásokat is lehet a színdarabokon foganatosítani /konzervatív személyi kultusz, ha a művész ettől megsértődik/, húzásokkal, bizonyos helyek megerősitésével, esetleg elő- és utójáték hozzáfüzésével, ami az egész mű. egyértelműségét fokozza. Ilyen módon a világirodalom nagy része a proletárügy szolgálatába állitható, mint ahogy az egész világtörténelmet is felhasználták az osztályharc gondolatának politikai propagálására." És Piscator a következő mondattal huzza ismételten a.lá ennek a műsornak a közömbös tömegek nevelésében való jelentőségét: "Ezek a színdarabok még arról a régi világról szólnak, amelyben az elmaradott is megbizik és ezzel is bebizonyosodik majd, hogy minden propagandának ott kell kezdenie, hogy a most létezőben a leendőt felmutassa." Ezek a programszerű kívánalmak több szempontból jelentősek. Először is világossá válik, hogy a "Proletár Szinház", a szovjet művészetből nyert néhány negativ proletkultos behatás ellenére is azon fáradozott, hogy egyéni, önálló vonalat érvényesítsen. Nem becsülte le a haladó színházi hagyományokat, amint azt a szovjet proletkultmozgalom nagystílűén tette, hanem követelte annak alkalmazását a forradalmi szinház politikai-nevelő funkciójában. Hogy ez a vonal a gyakorlatban nem jelentkezhetett, ennek oka a "Proletár Szinház" rövid élettartamában rejlik. Elsősorban, ez a szinház a munkásosztály forradálmi erőinek mozgósitására törekedett.

2^/ Másodsorban, Piscator a közönségnevelés uj, hézsgpótló módszerét tervezte: bevezetőoktató előadásokat a színdarabról, az Íróról és a korról. - 86 -