Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A műsor

el, eddigi szerkezetét uj formai eszközökkel kellett fel­oldaniuk. Wangenheim döntő eszközként használta a kórusos párbeszéd vagy a kórus és az egyéni szavaló között válta­kozó párbeszéd formáját, a dialógus partnerei pedig szo­ciáldemokraták, kommunisták, középosztálybeliek stb. vol­tak. Jóllehet ezek a párbeszédes viták még mindig tétel­szerüek, de jelenetek beiktatása és a kórus kommunistákat ábrázoló szavalóinak és szavalócsoportjainak ügyes érvelé­sei meggyőzőkké és elevenekké tették őket. Szociáldemokraták: Testvérek, a szabadság napjaihoz a mun­ka harmóniája vezet; Kommunisták: A munka szabadságának napjaihoz csak az Színpadi jelenetként egy parlamenti vitát, és egy apa és gyermeke közötti beszélgetést szedtek versbe. A parla­menti jelenet arra a kérdésre következett: ki lopja el a proletár kenyerét, egészségét és munkáját. A kórus itt szabadon hagyja a színpadot. Egy hosszú asztal mellett a polgári és munkáspártok képviselői ülnek. Egy polgári kép­viselő /pénzügyi vagy élelmezésügyi miniszter, vagy a he­lyi parlament egyik szónoka/ beszédet mond a munkások el­len, a wöimari politika igazolására. Az NSzDP-t jelző kó­rusrész Ünnepélyesen letérdel, miközben a kommunisták kó­rusából mind több közbekiáltás hallik, mig végül a kommu­nista képviselő ugrik fel és beszélni kezd. Ez a jelenet a nyomtatott példányban osak nagy vonásokban jelzett. Az Sz K: Sz: osztályharc vezet. Üss és üss, hisz ti csak rombolni akartok, üss, mielőtt minket rombolnak szét. Uss és Üss, ti nem taníthattok bennünket. Üss, mig az éhség jobb útra nem térit benneteket! - 80 -

Next

/
Thumbnails
Contents