Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A forradalmi munkásszínház a háború utáni forradalmi válság időszakában /1918-1923/ - A forradalmi munkásszínpad megszületése
mindebben jelentős, átalakító szerepet játszik. Ettől a felismeréstől a színpadi megvalósításig azonban bonyolult, hosszadalmas és küzdelmes ut vezetett. Az egyik legfőbb nehézséget az okozta, hogy a munkásosztály művészi alkotói képességei fejletlenek voltak. A kapitalista termelési folyamat és a burzsoázia kulturális monopóliuma elnyomorította művészi hajlamait és ebből következően hiányoztak a művészi-gyakorlati tapasztalatai is. Jóllehet a német munkásazinháznak, amelynek forradalmi erői most felszabadultak, voltak hagyományai, de kádereinek többségét nem mozgatta meg a forradalom, vagy elégedett maradt a forradalom pillanatnyi eredményével: a polgári demokráciával. Alkotó tevékenységük a szinházi-egyesületekben és szinjátszócsoportokban - ha ráadásul még nem kispolgáriasodtak is el és nem kerülték ki a kor politikai kérdéseit - megmaradt az adott törvények keretei között. Ez a köztársaság elismerését és - néha-néha - egyes reakciós "szépséghibának" bírálatát jelentette, a mükedvelőszinpad-adta eszközökkel. Sok olyan munkás, akinek egyesületi munkáját már a világháború előtt osztályharcos szempontok vezették, fegyházban ült vagy elesett a háborúban. Pedig ők lehettek volna a háború utáni forradalmi színház továbbvivői. A fő erő tehát, amely a német muhkásszinház átalakítását és újjáalakítását végrehajtotta, elsősorban a Kari Liebknecht-nevelte ifjúság volt. Ügyetlenül és tapasztalatok nélkül, de elemi erővel és radikális politikai célszerűséggel lendült neki ez az ifjúság, hogy színházát amely sokszor még ezt a nevet sem érdemelte ki - uj tartalommal ós politikai feladattal töltse meg. Arra törekedett, hogy színháza osztályérdekeinek kifejezője és az osztály forradalmi nevelésének eszköze legyen. Az ifjúság a háború előtti proletár-színház legjobb hagyományait magasabb szinten folytatta. - 62 -
