Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a háború utáni forradalmi válság időszakában /1918-1923/ - A forradalmi munkásszínpad megszületése

műsorában legjobb esetben ls olyan proletár miliő-szindarabokkal találkozunk, amelyeknek csupán az volt a céljuk, hogy részvétet keltsenek a munkás sorsa iránt. A munkás társadalmi helyzete ezekben a színdarabokban a véletlen, az egyéni balsors következménye és nem fejezi ki az összproletariátus osztályhelyzetét. A munkás nem osztályhoz kötött ember, hanem legtöbbször csak személyes érdekeinek szószólójaként jelentkezik. Ezen is túlmenően azonban a műsorokban főképp silány polgári vígjátékokat, operettet, bohózatot, népszínművet, r

,Heimatspiel"

x^-eket és daljátékokat találunk. Ilyen műsorral nem lehetett többé társadalmi, kulturális és nevelőmunkát végezni. Ezek a műsorok a munkás szinházi-cgyesületek elkispolgáriasodását mutatták ós a nem-politikus, nem-proletár művészeti törekvések gyüjtőmedencéi voltak. A NSzDP /Német Szociáldemokrata Párt/ balszárnyához közel álló szlnjátszócsoportok nem if ilyen színdarabokat játszottak.^ XXX Az első világháború után megkezdődött a munkás szinházi-egyesűletek átalakulása. Azok az erők indították meg és vitték előre ezt az átalakulást,amelyek a Szociáldemokrata Párt hibás fejlődéséből és reformista vezetőinek árulásából levonták a politikai tanulságot; a forradalmi munkások, művészek, értelmiségiek, a Szabad Szocialista Ifjúság, a Kommunista Ifjúság, a NKP /Németország Kommunista Pártja/ és a NPSzDP tagjai. Ezek az erők felismerték, hogy a proletariátus felszabadításának egyetlen utja a feladatok forradalmi megoldása. És sokan felismerték azt is, persze gyakran csak homályosan, hogy a munkások színháza "^Heimat spiel: helytörténeti témákat feldolgozó színdarab. - 61 -