Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a háború utáni forradalmi válság időszakában /1918-1923/ - A forradalmi munkásszínpad megszületése

hamburgi felkelés. A proletariátus meghódította magának Németország politikai fórumán az els5 helyek egyikét. Ez idő óta hatalmi tényező és többé politikai döntés már nem történhetett nélküle. Az az aktiv szerep, amelyet a német proletariátus Liebknecht tette óta növekvő mértékben betöltött, elképzelhetetlen volt Németország Kommunista Pártjának életrehivása nélkül. A párt 1918. december 31-én alakult meg az egykori Spartakus-szövetség tagjaiból, forradalmár szellemű munkásokból és a Német PUggetlen Szociáldemokrata Párt /NFSzDP/ tagságából. Alapitói és vezetői Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg és Wilhelm Pieck. Ez volt az első és egyetlen marxista-leninista alapon álló német munkáspárt, amely hamarosan a német proletariátus tényleges forradalmi élcsapatává fejlődött. A munkásosztály akciói és az az uj helyzet, amely a több munkáspárt, elsősorban a Kommunista Párt létezése miatt jött létre, nem maradt kihatás nélkül a német munkásszinházra sem. XXX Az első világháború előtt a proletárszinház - főképp műkedvelő színházak voltak és a miyikásegyesületekben működtek - jelentősége legjobb esetben is a társadalmi kulturális munkában, a munkások művészi nevelésében rejlett és abban, hogy a munkásoknak bepillantást nyújtott saját helyzetűkbe. Megmutatta "érdekellentétüket*

1 a kapitalista osztállyal szemben. A munkásszinjátszó-csoportok nagy részének tevékenysége azonban többé-kevésbé reformista és kispolgári befolyásokat tükrözött. Egyedüli feladatuknak azt tekintették, hogy közel vigyék a munkássághoz a polgári és kispolgári művészetet. Hadd gyakorolja magát a munkás az előadás művészetében; hiszen a színház nemesit és a "tiszta emberséghez" vezet minden embert. Az egyesületek - 60 -