Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A rendezés - Szimultánszinpad: előszínpad - Az utolsó előadás - A csoportot 1933. március 1-én betiltják
A rendezés - Szimultánszinpad; előszínpad - Az utolsó előadás - A csoportot 1933« március 1-én betiltják Ezzel a játékkal kellett a falvakba mennünk olyan időkben, mikor Hitler már birodalmi kancellár volt. Ismét csak nagyon mozgékonynak kellett lennünk. A kelléktár néhány parasztzubbonyon, szőlőkapán és kosáron kivttl - hat vékony falemez-táblából állt. Elülső oldalukra plakátszerüen festettük rá Baetznak, a kisparasztnak történetét, hátsó oldalukon statisztikát lehetett látni a nagybirtok és a kisparaszti tulajdon viszonyáról Württembergben, adatokat a nagyok és a kicsinyek adóterheiről, a foglalásokról és a kisparaszti gazdaságok elnyomorodásáról. Két-két tábla /plakátok/ alkotta, szögletre állítva, a színpad oldalkulisszáit,mlg az ötödikből és a hatodikból lett a II. részben a szimultánszinpad válaszfala. - A darab négy közjátéka alatt mind a hat tábla, rajtuk Baetz festett történetével, egymás mellett állt elől a rivaldánál, keskeny "utcát" hagyva maguk előtt a közjáték számára. Ily módon egyidejűleg három játéktérrel rendelkeztünk, amelyeket állandóan cserélhettünk. Ennél kevesebb jelzést faluhelyen nem alkalmazhattunk. A parasztok látni is akartak valamit a pénzükért, és igy a plakátokra festett történet igen fontos volt. A zenét zongorára, szájharmonikazenekarra és harmonikára korlátoztuk. A fő-songot: Munkások baja - parasztok jaja i Hanns Eisler zenésítette meg* A darabot csak hat Ízben adtuk elő. A hetedik előadást - a stuttgarti Szakszervezeti Székházban, az MMI számára - 1933. március 1-én a rendőrség betiltotta. - 52 -