Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

Az egész estét betöltő politikai revü - A színjátszócsoport felemelkedése

A gyors Jellemzéshez lárvaszerű maszkok kellettek, villámjelenetek, szimultánjelenetek, táncok, kórus-songok, éhségtűntetések és lövészárokjelenetek. Másként a témát nem lehetett megragadni; szinjátszóinkra merőben uj feladatok hárultak. A Zeneművészeti Főiskola egy szimpatizáns diákja szerezte a zenét és az egyes színészekkel zenei különpróbákat is tartott. Festőnk, aki ugyanakkor több szerepet is játszott, egy képzőművészeti akadémiabeli kollégájával együtt elkészítette a nagy állómaszkokat és a kellékeket. Szürke zsákvászon zubbonyokat kellett csinálnunk a kinai parasztoknak, továbbá acélsisakokat, gázálarcokat, kellékpuskákat. Maga a színpad az elképzelhető legegyszerűbb volt. A front-darabból való függönyünk másik felére háttérként hatalmas térképet festettünk a Távol-Keletről a kelet-szibériai vasúttal; a térképen nyilak ábrázolták a japárok előnyomulását a Szovjetunió felé. Az oldalfalakat e^ől két hatalmas állómaszk alkotta; a vállalkozó maszkja /egyetlen kalap alatt a fehér és a sárga vállalkozó kettős feje/ -, a másik oldalon pedig egy rúdon óriási, levágott kuli-fej. Ezen a rúdon lógtak bordákon, könnyen levehető módon a játékhoz szükséges lárvaszerű álarcok, mig a vállalkozó maszkján acélsisakok és gázálarcok lógtak. A két állómaszkot vastag kötél kapcsolta össze,amely egyben "előszinpadra" ós "hátsó színpadra" tagolta a színpadot. Ez a színpadi berendezés is igen könnyen volt mozgatható. Gyakran megesett, hogy vasárnaponként déltől hat óráig a Hogy állnak a frontok

?-at játszottuk valamely helységben, aztán elszámoltunk, összecsomagoltuk kellékeinket, felépítettük a New Yorktól Sanghájl

g színpadát és nyolc órakor már ezzel a darabbal léptünk fel ugyanott. A Sanghajjal először 1932. szeptember 3-án léptünk színpadra a zsúfolásig megtelt Stuttgarti Stadthalléban /városi Kulturház/, a Kommunista Ifjúságnak a "KI 15 éve" cimü emlék- 47 -