Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

buzdulva, a nézők beleszóltak a vitába és ebből uj érvek és uj Indítékok születtek a további előadások számára* A tömegeknek a Vörös Zsivaj Rev

ü előadásai során megnyilvánuló effajta együttműködése, a már tárgyalt 700

0 cimü mii előadásainak hatásával összevetve is, minőségileg magasabb fejlettséget jelentett. Mig a 700

0-ben a nézők pusztán elismételték, amit a teremben elhelyezett szavalókórus előmondott nekik, vagy "együttjátszásuk" legfeljebb a rendőrökkel /-színjátszókkal/ szembeni megnyilvánulásaikban jelentkezett,

1

2^ addig a Vörös Zsivaj Rev

ü az együttszereplés, az élénk vitakészség eredménye volt. A "direkt akció" - ahogy Piscator a nézőknek a színpad eseményeiben való részvételét nevezi - tehát nem csupán a munkások spontán indulati megnyilvánulásaiból született, hanem abból a szellemi képességből, amely alkalmassá tette őket a kor politikai kérdéseivel kapcsolatos vitákra. XXX A nézők "együttjátszása" másirányu volt Piacator és Gasbarra második, Qsak azért is

! cimü revüjénél. Ez az 1914-től 1919-ig terjedő évek történelmi eseményeit öleli fel. 1925-ben mutatták be a berlini Grosses Schauspielhaus-ban - a NKP X» pártértekezlete tiszteletére lenyűgöző sikerrel. A revü fő fegyvere - ellentétben a Vörös Zsiyaj Rev

üvel - nem a szatíra és a meggyőző vita, hanem a történelmi érv, a történelmi tény volt. Maga a történet a revü folyamatának "vörös fonalát" Jelentette. A felhasznált jelenetek, fényképek, filmek, beszédek stb., kivétel nélkül, hiteles történelmi anyagok voltak vagy legalább is 1V ezen alapultak. Minden dokumentum volt, megdönthetetlen bizonyíték volt a film is, amelyet proletár rendezvényen először állítottak a propaganda szolgálatába. "A felvételek kendőzetlenül mutatták meg a háború iszonyuságát; - 110 -