Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

lángvetővel való támadások, száttópett emberi testek halmai, égő városok..." - Írja Erwin Plscator.

1

4/ Pilm ós színpadi szcenárium egymásbakapcsolódása eddig ismeretlen fokra emelte a nézőtömegek felindultságát. A nézők átvették a rendezést, állapítja meg Plscator és Így folytatja: "... nézőtér ós színpad külön-külön megszűnt és az egész szinház egyetlen nagy gyülekezési teremmé, egyetlen nagy csatatérré, egyetlen nagy tüntetés színhelyévé vált. Ez az egység volt a végérvényes bizonyíték arra, * y a politiHogy milyen jellegű volt a tömegek együttműködése az összekapcsolódott színpadi és filmbeli eseményekkel, az ezúttal világos. Most nem politikailag kiélezett beszédekkel provokálták az együttműködésre a nézőt, mint a Vörös Zsivaj Rev

üben, hanem művészien ábrázolt tények súlyával. "Együttjátszásuk" nem a színpadi cselekmények aktiv alakításában, nem az osztályellenséggel /a burzsoá alakja/ való összeütközésben jelentkezett, hanem spontán, egyetértő akaratmegnyilvánulásokban. ^ Minden néző a valóságban maga is átélte az ábrázolt kort. Sokan közülük Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg legszorosabb harcostársai voltak. Egyéni sorsuk pergett le előttük, és összeolvadt egy szörnyű háború és egy elárult forradalom tragédiájával. "Együttjátszásuk" mély megrendülésből, a meggyőzően, megdönthetetlen erővel rájuk zuduló érvekre való spontán, indulati reagálásból eredt, amelyet a történet-nyujtotta élmény váltott ki. Nemcsak a Piscator-revü előadásainál, hanem a proletár-színház történetének minden szakaszában és a szinjátszóosoportok, tornász-együttesek, agitprop-csoportok stb. minden előadásánál találkozunk a proletár nézőknek a művészi agitációs- és propaganda-rendezvények hatására megnyilvánuló spontán vélemény-nyilvánitásának jelenségével. Persze ennek a legkülönfélébb jelentkezési formái voltak: kai szinház agitációs ereje felmórhetetlen" - Ill -