Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

állítják ás fegyházra Ítélik/, utána a német fegyházakat és börtönöket bemutató képsorozatokat vetítettek /orosz gyászinduló-aláfestóssel/, aztán - ezzel ellentétbe állítva - egy csoport munkástornász produkciója következett, amely - a buzogány-gyakorlathoz megfelelő dalt énekelve a proletariátus harci akaratát szimbolizálta. A revü végén nagy boxmérkőzés volt, ebben az egyes pártok képviselői léptek boxolókként a ringbe. A kommunista tanító a jelenet során mindenkit fejbevág. Piscator azt irja, hogy "ez a revü hevenyészve összedobált volt, a szövege teljesen igénytelen".

1^/ A hatása mégis példátlan és formájában példaképül szolgált a szinjátszócsoportok minden további revü-müsorához. A lényege az volt, hogy a két állandó színpadi alak - a proletár ós a burzsoá - között vita támadt és a kétoldali érvek testet öltöttek. A két fél szövege és a jelenetek mindenkor, a helyi vagy a napi politikai helyzet alapján, megváltoztathatóak voltak. A berlini Hasenheidé-n bemutatott egyik előadáson, minthogy egy bányaszerencsétlenség akkor éppen 'számos bányász halálát okozta, a bányatulajdonosok üzelmeit mutatták be, azt, hogy minden munkavédelmi intézkedést mellőztek. Az ezt követő jelenet alatt, amelyben a bányatulajdonos ás a kormány képviselőinek a "munkáshősiességről" szóló képmutató beszédsi hangzottak el, a nézőtéren kitört a felháborodás vihara. "A képek hatása a megindult és felizgatott nézőre példa nélküli. Más színházban nem történhet meg, hogy a nézők tömege ilyen fokon együttműködjék, sőt, már együtt is játsszék".

1

1/ Ezzel az élő, aktuális és nem bonyolult színpadi agitációval Piscator lényegesen felülmulta a saját, élő, a Proletár Színházban végzett agitprop-klsérleteit is. A színpadi agitációnak expresszionista és egyéb agitpropelőadásokra jellemző plakátszerü, merev formája átadta a helyét egy mozgékonyabb politikai hatóerőnek. Gyakran előfordult, hogy a két központi figura veszekedésén fel- 109 -