Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a kapitalizmus viszonylagos megszilárdulásának Időszakában /1923-1928/ - Németország Kommunista Pártjának X. pártértekezlete és a színjátszómozgalom felélesztése

mondatát az ugyancsak a nézőtéren elhelyezett kórusrészleg mindenkor ismétli. "Hang a nézőtéren: Kegyelemre vártok? /a nézőkhöz intézi szavait - K. Pf./ Jogra vártok? Törjétek szét a bilincseket! Ne várjatok» Kórus a nézőtéren: Ne várjatok!" Vagy: "Foglyok: Kit érdekel ez? /a politikai foglyok sorsa - K. Pf./ Hang a nézőtéren: Minket! Kórus a nézőtéren: Minket!"

7/

/ Ilyen módon, a nézők bevonásával, hatalmas tüntetés keletkezett a fegyházakban sínylődő osztályostársak érdekében. Szolgáljon második példaként Maxim Vallentinnak az 1926-os LLL-ünnepségre irott szavalókórusa, amelyet 1926. január 15-én mutattak be Berlinben, a Mercedes-Palast moziban. A mü a kiéli matrózok 1918-as felkelésétől Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilkolásáig tartó történelmi fejlődést ábrázolja. A németországi katonai reakció megerősödésével szembeállítja a szovjethatalom erejét. A szavalóegyüttes is három csoportra: jobboldali,baloldali és középső kórusra és egyéni szavalókra oszlott. Ezzel a tagoltsággal szemléletessé tették a munkásság forradalmi és reformista erői közötti vita érveit és ellenérveit, a jobboldali szociáldemokrácia jelszavait a szavalók a szavalócsoportoknak kiáltották, ezek aztán összkórusként adták meg a forradalom válaszát. A szöveg egyes részeit zajokkal és optikailag ható eszközökkel tették hangsúlyossá. Ennél a résznél például: - 106 -