Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

Mindenki: Egyéni szavaló: Egyéni szavaló: I» Középső kórusj Katonai tanácsok ragadják meg a hatalmat - munkástanácsok gyakoroljanak ellenőrzést" Vörös felkelés mindenütt Pánik „7/ A mozgalom a fejünk föle no"'

7 7/ a középső kórus mögött vörös zászló emelkedett fel és mind erőteljesebb menetlépéseket jeleztek. Dobpergéssel és üdvlövésekkel húzták alá a forradalmi munkások harcának ábrázolását. Ebben az előadásban megtaláljuk a Munka kórus

a minden lényeges eszközét, csak jóval kevesebb színjátszó vett benne részt. Ez az együttes,a sikerekben igen gazdag előadás után, feloszlott. Maxim Vallentin az együttes legjobb tagjaival szinjátszócsoportot alakitott, a későbbi "Németország Kommunista Ifjúsági Szövetsége /NKISz/ első agitprop-csoportjá"-t. Ez a csoport képezte a majdani "Vörös Szócső" alapját. Maxim Vallentin a szavalókórus átalakításánál szerzett tapasztalatait az úgynevezett kollektiv referátum kialakításánál használta fel ebben a csoportban. Ez a szavalókórus uj, magasabb fokát jelentette. A proletár-revüt, amely a kapitalizmus viszonylagos megszilárdulása éveiben a forradalmi szinpadi-propaganda legmegszokottabb, egész estét betöltő műfaja volt, először és a maga klasszikus formájában Erwin Plscator kísérletezte ki és honosította meg. A nagyszabású revü-rendezésekre Piscatort azok a munkásgyülések ösztönözték, amelyeket a szinjátszócsoportok jelenetekkel, songokkal és hasonló művészi propagandaeszközök laza sorozatával gazdagítottak. Plscator a polgárlA proletár-revü - 107 -