Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

dani. Nagy oknak kellett itt közremunkálni, hogy Kelemen visszautasítsa egy külön küldöttség kérését, midőn mint alább látni fogjuk, néhány hónappal később, egy ugyanily czélzatu fölszólításnak szivesen engedett. Csodálatos, hogy ezen debreczeni szini idényről,mely alatt a Magyar Kurir szerint lo6-szor játszottak volna "a közönségnek nagy megelégedésével" éppen semmi különöset nem irt a nevezett lap debreczeni tudósítója. Csupán anynyit jegyez meg, hogy a "muzsikának nem léte és a dekorációknak szűke sok szépet megakadályoztatott". A személyek "mintegy 13-an voltak". Ez a szűkös helyzet vagy még más egyéb is közrejátszott-e a visszautasításban, adatok híjában el nem dönthető.* E társulat további viszontagságos sorsáról részben elzülléséről részben Erdélybe visszakerüléséről a következőket jegyzi föl Kelemen. "Azonban L.B.Wesselényi megtud ván a' Társaságnak lézengő állapottyát, kívánta azt visz- szafogadni és ujjabb Gondviselése alá venni, meg botsajt- ván nékik törvénytelen el-pártolásokat,*s ez által okozott kárait-is el-felejtette. De a' Társaság külömbféle részek re vonódván, még-is a Tit. Báró, Urat Igazgatójának el-is merni tellyességgel nem akarta s azonban Játékjait immel ámmal folytatgatta. A következett November Hónapban más 'V.ö. Ferenczi Z. i.m. 111.lap. Megemlítjük, hogy e társaság időközben átrándult Nváradra /L. Magyar Hírmondó, I799. II. 8. sz./ Itt Váradon felváltva magyarul és németül játszottak, Debreczenben csak magyarul. Nem lehetetlen, hogy ez időben történt Sehy Ferencznek korcsmai veszekedéseiből keletkező meggyilkoltatása s ebből folyólag nemcsak a közönségnek, de Redey-nek is kedve ment attól, hogy oly társulatot támogasson, melyben ily eset előfordulhatott. Igy nincs kizárva, hogy az az eset is közrejátszott Kelemen elutasító válaszában. /L. Szilágyi Pál: Egy nagyapa regéi unokájának. Nefelejts, 1859. 16» sz./ Beöthy László 1798.Szept. 7-éről V.Olasziból kelt levelében már említést tesz valami Sehy-botrányról, melyben a közönség S-nek adott volna igazat. Sajnos B. nem mondja el, hogy miben állt e botrány. /Irodaiomt. Közi. 1890. F f. 61-62. lapon lévő levél/.