Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

íme ily kedvező körülmények között kezdi meg ez a társaság a nagyváradi magyar szinészet megalakítását, de sajnos, ezek a szép napok hamar befejeződtek s Rédey végleg megvonja tőlük pártfogását. Erről a dologról igen kíméletesen ir Kelemen László. Pedig hosszasabban is írhatna. Hiszen 1796—

ban elhagyja a színi pályát és ép negyedik éve már hogy Nagyváradon hivataloskodik. Egész általánosságban csak ezeket mondja: "Rédey Lajos ur annak utánna a Társaságot Áprilisban ismét Debreczenbe által szállította és jó-gondját is viselte; de azonban, némely nyughatatlan Tagoknak Makrantzos furfangságok végett terhes foglalatos sága miatt meg-unatkozván a Társaságot Augustusban vég képpen oda-hagyta és előbbeni tévelygő Sorsára juttatta."

36 Hogy kik voltak ezek a "nyughatatlan Tagok" s miféle "Makrantzos furfangság" keserítette el Rédeyt, erről nem szól semmit Kelemen. Valószínűleg ismét Sehy Ferencz idézi elő a zavart, mint azt az alábbiakból sejthetjük: "Kele men László pedig az időtől fogva, hogy a' Pesti Társaság elszéllyedett, Nagy Váradra munkába vett törekedéseinek is vége szakadván, csakugyan hivatalba állott és éppen ak kor negyedik Esztendeit töltvén abb

an, a' midőn Kótsi János és Láng János, mint a Társaságnak küldöttyei által meg-kérettek arra, hogy a* Társaságjókat gondviselése alá venné. A társaság félelmes környül-állásaira, de főképpen Hivatalára nézve Kelemen László az ő kérését /sici/ is eránta való hajlandóságát meg-köszönvén, el-nem fogadhat ta." Egy dolog kétségtelennek látszik: az, hogy a debreczeni társulat Rédey lemondása következtében válságos helyzetbe jutott. Mi idézte elő a "félelmes környül-állá- sokat" s minő természetűek voltak azok, nem tudjuk megmonSailágyi Ferencz Id. Wesselényi Miklós cz. müvében /Budapest, 1876. 62.lap/ közli ugyan Rhédey Lajosnak '••'•/.-he z intézett panaszló sorait - de keltezés nélkül s igy nem tudjuk valyon erre az időre vonatkoztatható-e?