Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

£ vliag • Lp = :

;Ü •vIxsB' xsyrrÄ v-xsg" ' "•"• rsé' /vxiéi isi Kányái. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. Erzsi. tanyai. Erzsi, tanyai. Erzsi. Kányái. Krzsi. Kányái. /rz3i. egyetle

n lányát akarta elcsábítani ez a giz-ga,z gézengúz, hogy őrizze itt addig, amig én elmegyek a hatósághoz, karhatalmat kémi. Minek? /Pattogva: / Elfogatom! Vasraveretem! Megint szökni akar. Meg akar ugrani. Színész akar lenni! Szinéész?!? Ó, a szerencsétlen! /Emelt hangon, a középajtó felé:/Hol lakik a szolgabíró? vagy a csendbiztos? ! Majd a tűzi legény, az odavezeti. /Kalapját veszi./Köszönöm. És...ha szabad kérdenem.. .gazdag az úrfi? Van neki mit aprítani a tejbe? Hogy van-e? Ősi javainknak ő az egyedüli örököse! Es...ha szabad kérdenem...azok a javak - mennyit jövedelmeznek? Mennyit? Évi négy-ötezer pengő forintot. Miért kérdi? Hát - csak úgy szokásból. /Rámosolyodva:/Kiváncsi a szegényember. Nohát csak őrizze, nem fogja megbánni. /A középajtó felé:/Megállj te imposztor, majd ráncbaszedlek én! /El jobbra./ /Egyedül. / Úrfi. Nagy, gazdag úrfi. Főldes-urfi.. .Ha! El akarta csábita - - /megáll:/ Nono. Hiszen azt mondta, feleségül veszi. • Nono. 11. jelene

t. /Erzsi j

obb r

ó 1 be. / Édesapám, - micsoda lá ím a volt itt? Tán a ki sasszonyra megint rájött a háborodás? Mer' az olyan bolygatagos, szegény. /Elmerülve: / Erzsi te. Tessék apus. Hallod. Hallom apus. Hát csakugyan? Mit csakugyan? /O

d

afordul: / 6 te csacsi lány: hát csakugyan szereted azt ícért? He? /Vállv

onoga

tva:

/ Én.. .azt teszem, amit apus akar. De inkább í-