Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

«52. VíXff xxsg rzsi. ányai, yMZ •-t+rM »,•'«« «1 Ixs8 rzsi

. ányai, fz si. -XS8 ányai. 'Ct&Ji ányai. rzsi. inyai, rz si

. inyai. rzöi. inyai. rzsi. inyai. Zsi . toyai. lány leszes, mint, hogy a Swartzhoz menjek. /Legyint:/Eh. A Swartznak vége. Az a pocskondi fráter sose lesz a vőm. Soha. Amig én élek, soha! Ó.•.Édes drága jó apus! De te...szóval te nem élhetsz a pincér nélkül, egyátalában nem, mi? Inkább el vagy rá szánva, hogy a kútba ugrasz? Ugye, - el vagy rá szánva tubicám? /Bizonytalanul:/ Hát...nem tudom...talán. Ha apus ellenkezik, talán még bele is ugrok. Igen, igen. Egész biztosan beleugrasz! Hát istenneki - beleugrok. /Félre:/ Talán ez segit. /Fenn:/ Igen apus, én okvetlenül beleugrok. Ha nem ad a pincérhez, holnap nem isznak akutból. Ó, még rágondolni is szörnyű! S még hozzá ez az egyetlen kút a házba! Nem, nan, - ez nekem atyai kötelességem, - ki kell mentenem szegény gyermekemet akutból. Gyere ide kislányom, nekem is van szivem, - jól van na, - legyen a tied az a pincér! Ayakába ugrik:/ Jaj, drága jó édesapám!.. .6 hogy szeretem, édesapám! Jó jó, ereggy - - ereggy hozzá. Külcmben várj csak. Kérdés, hogy ő is akar-e? De még mennyire! Már rá akart venni, hogy szökjem el vele. Csak nem tetted meg, te szerencsétlen? í Dehiszen ittvagyok. Persze, persze: akkor nem tetted meg. - - El akart csábítani! Á, dehogy; azt mondta, hogy a dispenzáció már a zsebében van és hogy előbb esküszünk meg, csak aztán szökünk. Zsebében? a dispenzáció? Annál jobb. /Elgondolkozva:/ Várj csak te lány. Gyere csak velem. Öltözzél fel rendesen. /Boldogan:/ Igen apus, felöltőzök. /Sietve el, jobbra:/Megyek, felöl tözök! Majd én rögtön beszélek vele. /A középajtóra néz:/ Az ám, be van zárva; hozom a kulcsot! /El Erzsi u

tán./ /Liliomfi és jUomfi. Gyere! 12. jel

enet. ,ri a mellékszoba fenéka.jtaján be./ /