Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

-Ü4 /í; i'i m isi Ííj -vil Iii T

Bv lir.r .C3CÍ ííj Liliomfi. Szilvái. Liliomfi, Szilvái. Liliomfi. Szilvái. Liliomfi. Szilvái. Liliomfi. Mari ska. Szilvái. Liliomfi. Szilvái. Mari ska. Szilvái. Mari ska. Szilvái. Mari ska. cJ I3g Mi Szilvái. Liliomfi, Szilvái. Liliomfi. Szilvái. Li liomfi. Szilvái. Liliomfi. m Nem csoda kjemássan, nem csoda, - nem jól adódott össze a papíjon, - kettő meg öt az kilenc. Az ember nézze meg, mit ad össze. Ez az kjemássan: az embej nézze meg, kit ad össze! Hopp!.. .Ereggycsak - /a mellék szobára:/ hozd át a tubákos pikszisemet, - bent felejtettem. Igenis ássan. /Be a mellékszobába./ Most pedig befejezzük a számadást! /"Rázárja az ajtót./Na te gaz kölyök, végre a kezembe vagy! /Bentről:/Mi az? Mi csinál a ténsúj? ! Ismerlek öcskös! Nolám, - hát pincér lettél? Ebadta tacskó! Nagyságod!...Ejesszen ki!...Hiv a gazda! /Szilváihoz

:/ Ön tudj a - - ? /Közbevág

: / Mindent tudok! /Az ajtó felé: / Innen ugyan non szabadulsz ki! /Egyszerre, a természetes hangján

:/ Már pedig hiába erőlködik, mert újra elszököm! El?! Az ám: de majd én teszek róla! Mariska, - hivd elő a fogadóst! Mondja meg neki, hogy gyűlölöm! - megvetem! - hogy többé ne is lássam! /Halkan:/Hallgass oktondi. Látni fogod, látnod kell; vele fogsz utazni. Én? Soha! soha! Egy ilyen léha, csapodár, szoknyavadász Csitt, - küldd a fogadóst. De én nem akarom látni, amig ittlesz, he se jövök, - inkább k ülök a kocsiba! Ki nem állhatom, gyűlölöm, utálom, - /a jobb & tóból:/ undok Kék szakáll! Rudolfé! /El,/ /Liliomfi felé:/Majd én megnutatom neked! /Bentr

ől:/Mit erőlködik? Nem félek a haragjától! Velem jössz. Viszlek Váradra! De nem megyek! De jössz! Bracchiummal vitetlek el! Haha. Ahoz korábban kellett volna fölkelnie! Ne feleselj, - a gyámfiam vagy! Ha gyámapám is, de nem a zsarnokom. Én nem leszek se irkás firkász, se jo^Lsz, se kanász! én színész leszek! I ;