Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

- 5 Ingeborg: /toporzékolva

/ Nem! Nem! Nem! nem! Az. én ked-• 'ves jó anyám ! Az én kedves jó anyám! Mother dear /á

s er észen odavan.Ég méaegy .ele pedt tekinget a kczönsóp felé és visszáhanvatlik a zongorára./ Zá. t'Ze,., zur, morom/dörca. Naa^ viták, élénk női /Révész összecsapja a kezét, kétségbeesetten, tanácstalanul, Aztán hirtelen előrejön, meghúzza a mellényét, kiegyenesedik. a pódium szélén s némi megismételt kézösszecsapásokkal és vállvonogat ás okkal a közönség, felé fordul, a torkát- köszörülye. És a gáakorlottcauseur könnyedségével, minden . iróniákra készen, homy budapesti fölénnvel a nagy művészt 1 lesajnáltassa, de az incidens hasznát is kivegye, a következő improvizációba kezd:/ /Közönség: "Pszt! Pszt! Csend! Csend!" és mindenki figyel/ Révész: Mélyen tisztelt közönség !' Égy... egy épp oly , vára/tlan, mint különös családi esemény akadályozza 01e _ Ingeborg urat, hogy hangversenyét folytathassa. Ugyanis épp most pillantotta meg \ a közönség sorában elhunyt édesanyját, akarom mondani még mindég élő édesanyját, akiről azt hitte, hogy elvesztette. A művész hazája a nagy világ, mondja a költő. De a művész mamája se csekélység, különösen, ha igy távol hazájától, ködös Skandináviától pillantja meg drága Budapestünk egy angverseny-termében.