Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

6 s A közönség: Ingeborg: Méltóztassék e rondkivüli, mondhatnám romantikus körülményre való tekintettel kegyesen megbocsátani « e nagy művésznek, aki az emberi érzés és fogékonyság szempontjából sem mérhető áz átlagember közönséges mértékével. Eddig azt tudta róla a világ, hogy a legnagyobb élő zongoraművész. Most már tudhatjuk azt is, hogy a

#

( leghűbb gyermek öreg édesanyjához. Azt a határozatlan, azt a szavakkal ki nem fejezhető \ élvezetet, amelyet épp oly változatos, mint klasszikus műsora utánozhatatlan

1 eljátszásával a mélyen risztéit közönségnek nyújtott volna, aligha pótolhatja az a pillanatnyi emóció, amit a fiúi/ szeretet e megnyilatkozása joggal támaszthat az önök szivében. Végre is, egy szánzációs hangverseny helyett részük volt önöknek egy még szenzációsabb incidensben és az efajta intimitás - nagyon sokan vannak, akik szeretik az ilyesmit - már magábavéve is megéri azt a néhány korona hely árat... /hámi zug-ás és ellentmo

n\ I dás. amit Révész fölénnyel hárit e

l./ Pardon! Pardon ! Mint hangversenyrendező azonban, mint, mint az. "Eulalia" hangverseny rendező rősz>véiiytársaság vezérigazgatója azonban mégsem mondom, hogy a mai Ingeborg hangversenyre váltott jegyek érvénytelenek... "Még szép öntől!" "Még jó, hogy nem mondja!" / Vég miniig leh

aj

tott fej lel a zongür-n

AI és rom^Vó és becsületes ember

/ Mindenkinek péndze vissza... és mama jöjjön ! Mama jöjjön! j