Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 5 Jó apostol a süly, hurut, köszvény, guta: Majd csak megtériti, ha vénségre juta. De tovább nem tűröm! Nem leszek egy vászon Cselédnek kutyája, vezető pórázon. Törik vagy szakad: de megmutatom azt ma. Hogy ennél a háznál é n vagyok a gazda. Neki ereje van, nekem meg van eszem ! Legyek én akármi, ha csúffá nem t e s z e m .j, így szólott, azaz hogy igy szólani nem mert. Benne a bátorság gyökeret még nem vert. De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle, A ki őt ismeri, nem hinné felőle. Azzal félre kullog és a boglya mellett Főz vala furfangos, boszuálló tervet: Nem hamar főtt az meg, mint olyan rosz lencse. Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse. Végre, mint a vak tyúk, addig-addig kapar. Míg a sok szemétből egy árpát kitakar: .ügy ő is talála egy alkalmas tervet. Hogy mozgásba tégye az elállott nyelvet. /