Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 21 Nem is gyógyitja meg senki, - elláttam azt, Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt. Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét: Bizony az Úristen is megáldja ezért. Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának; És ha felét kéri kis Meseországnak, Azt is od'adom ... vagy akármibe kerül: Sőt meg is köszönöm szépen azon felül. Minden jót kivánunk, mind közönségesen: Köszönti kelmedet a szegény hitvesem. Köszönti kelmedet a napam asszony is. De még /bár eszén sincs/ kedves leányom is. Az öreg kanász is, meg a szolgáló is, Meg, a ki a háznál legalábbvaló is; Kelmedet magát is, az ipa-urát is, A feleségét is, napa asszonyát is: Szóval mindnyájokat, az egész cselédet: Kivánunk szerencsét, sok jó egészséget.^ így hangzott a levél, üóka nem szerette, És az egész dolgot hallatlanná tette. Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya: . Nem gyógyul meg attól több király leánya. - / .