Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 22 A levél azonban, a sok követ, posta. Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta; Az egyik kizörget, a másik bezörget; A szomszéd előbb kér, de azután sürget. Azután parancsol, azután fenyeget. Azután küld rája pusztitó sereget. És már a lakosok, nyúzva, sütve félig. Szaladnak előre s a dolgot beszélik; És már égve minden határszéli falvak. Látszottak az éjben megannyi hajnalnak, •óka is megszeppent a midőn ezt látá. Mert a katonáit mind haza bocsátá. Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre, Kit meg bizonytalan szabadság-időre. Most, alig egy-kettő lézengvén utána. Ily sok nép elébe annyival hogy állna? Voltak nem különben szörnyű ijedségbe' Ipa, napa és a kedves felesége. Ráestek, beszéltek, nógatták hogy menjen. Orvosolja meg, hisz' megteheti könnyen. Dóka a világért sem meré mondani. Hogy az ördöggel volt köze ... vagy valami, . / .